Függés és bliccelés

Mit is mondhatnék. Szükségem lett volna rád és te meg picit cserbenhagytál. Tudom, hogy oda kellett volna figyelnem az igényeidre és akkor nem történt volna meg, dehát én már csak ilyen kis szeleburdi vagyok. Ide kapok, oda kapok és megfeledkezek a dolgokról amik igazán fontosak lenének. Igen, be kell látnom, függök tőled. és ezért nagyon szeretném, ha pár hete történt eset nem következne be mégegyszer. Tudom, hogy ez tőlem is függ. De ha hangosan mondanád, ha valami baj van, akkor könnyebb lenne a dolgom. Ha csipognál legalább ilyenkor egy kicsit... És nem csak villogva adnám tudtomra, hogy energia szinted a minimumon van és szeretnél picit rácsatlakozni a 220-ra (persze akkor meg éjszaka nem hagynál aludni a visitozásoddal...). De igérem, hogy mostantól figyelek rád. És akkor nem maradok telefon nélkül egy félig leegyeztetett találkára várva az IKEA nagy parkolójában. (De azért a történet szép véget ért hiszen minden rendben zajlott.

És hogy mi van a blicceléssel? Nem, nem. Nem csak én tehetek róla. Én alapvetően nem bliccelnék. Csak ha veszek bérletet és busszal megyek ki az előbb már emlegetett nagy budaörsi komplekszumhoz, akor (saját) logikám szerint nem viszek magammal jegyet, hogy félúton lyukaszthassak egyet, mert hogy a buszra és vonatra is Érdig jó bérletem sajnos itt már annyit ér mint egy lyukas garas. És ha azt mondom a jegy eladó néninek (kivételes előrelátásról téve tanúbizonyságot 6-án), hogy 9-től érvényes bérletet szeretnék, ő meg 15-től adja, akkor azt mondom, hogy jó. Akkor 1 hétig bérlet nélkül közlekedek. Ti akartátok. És nem fogok leállni vitatkozni, hogy én nem ezt kértem (bár ez lenne az igazán jó megoldás az ügyben), hanem pozitivan állok a dologhoz. Legalább jövő hónapan később kell beruháznom egy bérletre (lévén, hogy 10-én kapok fizut ez kimondottan jó). Persze azért vagyok ilyen kis vidám a dologban, mert mától már van érvényes bérletem és múlt héten sem történt semmilyen "baleset" az ügyben.

A természet csodái

Az egyik legviccesebb zöldség. Szerintem nagyon jól néz ki!

(És végre az időzónát is sikerült beállítani.)

Zöld szoba

Sikerült. Igen sikerült. És nem foltos. Hanem egyenletes. Csodásan egyenletes. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert az első réteg után szörnyen foltos volt. De a második réteg csodát tett. Pár napja már elkészültünk vele. De még mindig bejárok és csodálom (meg a kupit a szoba közepén...).
És ma reggel ott álva el is képzeltem a berendezést. Amikor kész lesz milyen lesz. Igazából ez már le lett fixálva a kupaktanács által, de most úgy el is képzeltem. És tetszik. Nagyon tetszik.
És a rég áhitott babzsákfotelt is beraktam gondolatban már. Meg a szekrényt. És a polcokat. És mivel mindezekre nem fogunk azonnal beruházni, így nyári, fa által tompított napsütést képzeltem el. (Csak hogy éreztessem, hogy nem apróztam el a dolgot.)

Más:
Szóval miért is van ez a blog? Hogy akikkel ritkán találkozok azoknak nagy vonalakban el tudjam mondani, hogy mi a helyzet velem. Mik zajlanak körülöttem. Milyen furcsa és vicces szituációkba keveredek aktuálisan. Szóval ezért. (Szia anyu! - csak mert láttam hogy olvasgatsz. Hihihi.)

Kedves Cicó!

Ha már úgy is oly profi módon kezeled a számítógépet, ha már megpróbáltál magadnak egy saját e-mail címet is kreálni, akkor úgy gondoltam, hogy ezen úton-módon juttatom el hozzád észrevételeimet. Mert ugye a szó elszáll, no de az írás...!

Milyen fontosabb dolgokat tudnék veled most így megosztani? Természetesen azokat, amiket szóban már oly sokszor elismételtem. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az nem hatott.

Elösször is. Ha játszani szeretnél, és találsz valakit akit meg tudsz fűzni a behízelgő kis gyerekcica tekinteteddel, akkor nem lenne hátrány, ha a játszózsinórt csócsálnád és karmolnád (jobban mondva CSAK AZT), nem pedig a lábunkat, kezünket stb. (Ha már itt tartunk karmok kiengedése nélkül is élvezetes lenne a játék... persze csak szerintem.)

Másodszor. Ha már a játéknál tartunk. Miután már mindenkit kiidegeltél - mindenki elfáradt, akit csak be tudtál palizni - és elvonulunk pihenni, akkor már hiába nézel nagy boci szemekkel és hiába fekszel rá a madzagodra (amit egyébként ha játék közben nem csinálnál, akkor egyszerűbb lenne a móka). Tudom, igazságtalan, hogy naponta, munka után csak kb 1-2 órán keresztűl van kedvünk a lakásban egy madzaggal (mint hülye gyerek - rohangálni körbe körbe. De ilyen az élet. Fogadd el.

Harmadszor. Még mindig játék. Ha 2 hét alatt teljesen szétszeded a madzagot akkor nem kapsz újat. Meg kell becsülni ami van. (Na jó, persze, hogy kapsz, de azért a legközelebbire vigyázhatnál azért picit jobban is...)

Negyedszer. Nem foglak attól jobban szeretni, hogy reggelente ha nem kelek fel az ébresztő órára, akkor a fejemen ugrálsz. Sőt...

Ötödször. Ha az óra csörgése elött ugrálsz... Akkor még kevésbé leszek elragadtatva. És nem. Akkor sem fogok elöbb kikászálódni a jó melegből. Ott a kaja a polcon. Szolgáld ki magad ha éhes vagy (már ha nem elég az a három féle eledel, ami a tálkáidban lapul meg).

Hatodszor. Nem szeretem, ha a klaviatúrán alszol. Mert átállítasz dolgokat. Mert kikapcsolsz dolgokat. Mert én is figyelhetnék jobban, hogy ez ne forduljon elő, de ha csak egy pillanatra is hátat fordítok a gépnek akkor te fix, hogy ott kötsz ki. Hiszen alhatsz bárhol (minden túlzás nélkül), akkor miért kell mindig ott, ahol nem lenne szabad.

Hetedszer. Ha már a "tiltott" helyeknél tartunk. Nem érdekel ha felmész az asztalra. Az már a tiéd. Mi nem eszünk ott. Én csak egyet kérek. A tűzhelyet neeeee. Azt hagyd meg nekem. És nem vagyok olyan buta mint hiszed. Simán kitalálom, hogy ott jártál, mivel a mancslenyomataidat soha sem törlöd le. És ez villanytűzhelyen azért eléggé szembetűnő.

Nyolcadszor. Kimehetsz. Ha jó az idő. Ha van időnk megvárni, hogy visszatold a hátsód. De nem reggelente, amikor az is kérdéses általában, hogy beérek-e dolgozni. Nem olyankor amikor esik. mert vizesen utána körbefutod a lakást és az sem jó. Nem olyankor amikor sár van. Előző okokból kifolyólag. És itt is el tudom mondani, hogy mert soha sem törlöd meg a tappancsort. Nem olyankor, amikor éjszaka van és alszom. Mert ha felkeltesz (ismétlem magamat, tudom), akkor nem leszek se kedves, se elnéző. Lehetek néha én is önző... Nemsokára itt a tavasz. Akkor majd egész nap kint lóghatsz. Légy egy picit türelmes.

Kilencedszer. Ha már kinyávogtad magadnak, hogy kimehess, akkor használd ki és ne nyivákolj 5 perc múlva az ajtó elött, hogy vissza akarsz jönni. (Pláne ne akkor ha miután vissza vagy engedve akkor újraindítod a cirkuszt, hogy kimehess. Mert akkor már csakazértsem foglak kiengedni.)

Tizedszer. Ha rám fekszel annak én természetesen csak örülök. De mi lenne ha nem fészkelődnél kb 15 percig, csak hogy kényelembe helyezd magad? (És miért nézel olyan csúnyán és kezded előről, ha én mozdulok meg alattad?)

Tizenegyedszer. Ha nyávogsz már lassan mindenért (ha jó, ha nem, csak úgy) akkor egy idő után már ne csodálkozz, hogy nem hatsz meg vele senkit sem. Tudod, mint a cica, aki farkast kiáltott...

Szóval lányzó. Tudod te, hogy mire szeretnék én ezekkel utalni. A jó együttélés feltétele az alkalmazkodás. És köszönjük neked, hogy megengeded, hogy mi is ott éljünk, de azért lehetnél belátó (mert mind a ketten tudjuk, hogy a felsorolás itt nem ér véget, hiszen sorolhatnám én estig). Szerintem gondold át a dolgot. Ha megtaláltad a megoldást megtalálsz a kanapén.
Puszil: gazdi (tudod, aki a kaját adja)

Vonatozás

Vonatozás az élet megrontója...
Szerintem így is szólhatna az idézet. Nem, most nem a napi kapcsolatomra célzok ezekkel a szívemnek oly kedves járművekkel. Ma hazatérek fatornyos kis hazámba, a szülői fészekbe futó látogatás gyanánt. Békésen üldögéltem munkahelyemen, amikor is hírtelen ötlettől vezérelve bekukkantottam Elvirára, hogy megnézzem, mikor is fogok hazaérni. Nem lehet gond hiszen eddig óránként ment minimum kettő (igen, el voltam kényeztetve az egyetem alatt - megjegyzem busz járat is volt legalább ennyi). Meglepődve konstatáltam, hogy nem csekély 2 óra mulva indul a következő járat.

Szóval ma én oltom le a villanyt a munkahelyemen. Hogyan váljunk élmunkássá...

Mondjuk azt sem értem kristálytisztán, hogy miért indulnak mostanában a vonatok nem "egész" időpontokban, mint régen. Pl 15:15-kor, hanem teljesen fura - számomra fura - időpontokban pl 15:13-kor.

Szóval az általam este 6 körüli hazaérkezés eltolódott 9-re kb. Öröm, öröm, boldogság... de azért remélem, hogy legalább fűtés ÉS világítás is lesz a vonaton, mert egyik hiányát sem élveztem az utóbbi időben. Szeretek olvasni és nem megfagyni ugyanis utazás közben (a fűtés mentesség a leghidegebb napok egyikében volt, a többi alkalommal grilcsirke üzemmód volt, de ez után az eset után már jobban tudtam értékelni a döglesztő meleget is).

Tudom, túl nagyok az igényeim. De mit tehetnék? Ilyen vagyok...

Helyzetjelentés

Még élek! :-) És egyben vagyok.

Módosítás

Na jól van. Múlt héten jeges utak miatt síelés elmaradt, erre a hétre lett átpakolva. Szóval holnaptól kell szurkolni a hóbafúródós dolog kapcsán!!!