Vasút

Csupán egy apró szösszenet arról, hogy mindennek megvan a pozitív oldala is.
Megyünk haza barátommal (autómobilos közlekedési forma), vasút átkelőhöz érünk. Mire megjegyezte boldogan, hogy milyen jó, mert neki "sikerszériája" (idézek, nem irónikus vagyok éppen) van ezen a héten, mert eddig akármikor jött erre mindig szabad volt az átjáró... Csodás... Rávilágítottam néhány összefüggésre azon dolgok között hogy miért is kell minden nap elvinnie a buszhoz és értem jönnie (nem vagyok ugyanis távgyalogló... még...) és hogy ez hogyan is kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy csodálatos módon ezen a héten elkerülik a vonatok...

Magamról egy keveset...

No igen, az idő elszált én meg nem írtam semmit.
Szóval akkor magamról ejtenék egy-két keresetlen szót. Amit tudni kell rólam az kb az, hogy jellemben erős hasonlóságot mutatok a macskákra. Kiváncsi vagyok, makacs és türelmetle, szeretek enni és aludni és alkalom adtán leverek dolgokat, no meg kupit gyártok magam körül szinte minimális energia befektetésével. Vannak persze különbségek is szerencsére, mert pl nem vagyok olyan szőrös mint a cica, meg önerőből ki tudom nyitni az ajtókat, ami azért nagy segítség a korlátlan csatangolásban a ház körül, meg egyéb helyekre való eljutásban - bár azért időnként merülnek fel kétségek ezzel kapcsolatban...
Ami kiderülhet az elöbbiekből az az, hogy lelkes macskatartó vagyok (de pályafutásom során volt már hörcsögöm, egerem, kutyám - az még mindig - és még teknősöm is). Álmodozom egy görény tartásáról is, de mérsékelt szinten ragadt felelősségtudatom ebben azért picit visszatart.
Kertészmérnök végzettséggel rendelkezem, növényvédőként tengetem napjaimat egy szép nagy cégnél (egyenlőre mérsékelt szakmai befolyással, de én bizakodó vagyok, csak idén fejeztem be egyetemi pályafutásomat - mondjuk hogy sikeresen, 5 év alatt).
És mostanában (az elmúlt héten) erősen szívom a fogamat a vasút mentes élet miatt, de ez meg egy másik történet azt hiszem.

Minden kezdet nehéz...

Nos igen, egy új világ kezdete... No nem kell semmi drasztikusra gondolni, csupán annyi, h ültem a gép elött, nézelődtem a nagyvilágban és jött egy gondolta, ha már itt vagyok, akkor miért is ne. Szóval csinálok egy blogot.
Az első vicces momentuma ennek a folyamatnak az volt, hogy nevet kellett választani. Pillanatra felrémlett elöttem a Jóbarátok egyik közkedvelt (számomra) momentuma, amikor ez elé a válaszút elé Phoebe-t állították, s hosszas tipródás után kiválasztottam a megfelelőt...
Ezt követte a színek beállítása... No igen, az is sikerült, ahogy sikerült.
Aztán hogy mi lesz még ebből a hírtelen fellángolásból azt majd még meglátjuk.
(Mit fogok én otthon kapni, hogy már megint találtam egy újabb virtuális játszótársat...)