Kedves Cicó!

Ha már úgy is oly profi módon kezeled a számítógépet, ha már megpróbáltál magadnak egy saját e-mail címet is kreálni, akkor úgy gondoltam, hogy ezen úton-módon juttatom el hozzád észrevételeimet. Mert ugye a szó elszáll, no de az írás...!

Milyen fontosabb dolgokat tudnék veled most így megosztani? Természetesen azokat, amiket szóban már oly sokszor elismételtem. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az nem hatott.

Elösször is. Ha játszani szeretnél, és találsz valakit akit meg tudsz fűzni a behízelgő kis gyerekcica tekinteteddel, akkor nem lenne hátrány, ha a játszózsinórt csócsálnád és karmolnád (jobban mondva CSAK AZT), nem pedig a lábunkat, kezünket stb. (Ha már itt tartunk karmok kiengedése nélkül is élvezetes lenne a játék... persze csak szerintem.)

Másodszor. Ha már a játéknál tartunk. Miután már mindenkit kiidegeltél - mindenki elfáradt, akit csak be tudtál palizni - és elvonulunk pihenni, akkor már hiába nézel nagy boci szemekkel és hiába fekszel rá a madzagodra (amit egyébként ha játék közben nem csinálnál, akkor egyszerűbb lenne a móka). Tudom, igazságtalan, hogy naponta, munka után csak kb 1-2 órán keresztűl van kedvünk a lakásban egy madzaggal (mint hülye gyerek - rohangálni körbe körbe. De ilyen az élet. Fogadd el.

Harmadszor. Még mindig játék. Ha 2 hét alatt teljesen szétszeded a madzagot akkor nem kapsz újat. Meg kell becsülni ami van. (Na jó, persze, hogy kapsz, de azért a legközelebbire vigyázhatnál azért picit jobban is...)

Negyedszer. Nem foglak attól jobban szeretni, hogy reggelente ha nem kelek fel az ébresztő órára, akkor a fejemen ugrálsz. Sőt...

Ötödször. Ha az óra csörgése elött ugrálsz... Akkor még kevésbé leszek elragadtatva. És nem. Akkor sem fogok elöbb kikászálódni a jó melegből. Ott a kaja a polcon. Szolgáld ki magad ha éhes vagy (már ha nem elég az a három féle eledel, ami a tálkáidban lapul meg).

Hatodszor. Nem szeretem, ha a klaviatúrán alszol. Mert átállítasz dolgokat. Mert kikapcsolsz dolgokat. Mert én is figyelhetnék jobban, hogy ez ne forduljon elő, de ha csak egy pillanatra is hátat fordítok a gépnek akkor te fix, hogy ott kötsz ki. Hiszen alhatsz bárhol (minden túlzás nélkül), akkor miért kell mindig ott, ahol nem lenne szabad.

Hetedszer. Ha már a "tiltott" helyeknél tartunk. Nem érdekel ha felmész az asztalra. Az már a tiéd. Mi nem eszünk ott. Én csak egyet kérek. A tűzhelyet neeeee. Azt hagyd meg nekem. És nem vagyok olyan buta mint hiszed. Simán kitalálom, hogy ott jártál, mivel a mancslenyomataidat soha sem törlöd le. És ez villanytűzhelyen azért eléggé szembetűnő.

Nyolcadszor. Kimehetsz. Ha jó az idő. Ha van időnk megvárni, hogy visszatold a hátsód. De nem reggelente, amikor az is kérdéses általában, hogy beérek-e dolgozni. Nem olyankor amikor esik. mert vizesen utána körbefutod a lakást és az sem jó. Nem olyankor amikor sár van. Előző okokból kifolyólag. És itt is el tudom mondani, hogy mert soha sem törlöd meg a tappancsort. Nem olyankor, amikor éjszaka van és alszom. Mert ha felkeltesz (ismétlem magamat, tudom), akkor nem leszek se kedves, se elnéző. Lehetek néha én is önző... Nemsokára itt a tavasz. Akkor majd egész nap kint lóghatsz. Légy egy picit türelmes.

Kilencedszer. Ha már kinyávogtad magadnak, hogy kimehess, akkor használd ki és ne nyivákolj 5 perc múlva az ajtó elött, hogy vissza akarsz jönni. (Pláne ne akkor ha miután vissza vagy engedve akkor újraindítod a cirkuszt, hogy kimehess. Mert akkor már csakazértsem foglak kiengedni.)

Tizedszer. Ha rám fekszel annak én természetesen csak örülök. De mi lenne ha nem fészkelődnél kb 15 percig, csak hogy kényelembe helyezd magad? (És miért nézel olyan csúnyán és kezded előről, ha én mozdulok meg alattad?)

Tizenegyedszer. Ha nyávogsz már lassan mindenért (ha jó, ha nem, csak úgy) akkor egy idő után már ne csodálkozz, hogy nem hatsz meg vele senkit sem. Tudod, mint a cica, aki farkast kiáltott...

Szóval lányzó. Tudod te, hogy mire szeretnék én ezekkel utalni. A jó együttélés feltétele az alkalmazkodás. És köszönjük neked, hogy megengeded, hogy mi is ott éljünk, de azért lehetnél belátó (mert mind a ketten tudjuk, hogy a felsorolás itt nem ér véget, hiszen sorolhatnám én estig). Szerintem gondold át a dolgot. Ha megtaláltad a megoldást megtalálsz a kanapén.
Puszil: gazdi (tudod, aki a kaját adja)