Téli - sportos - ezmegaz...

Nos azt hiszem, hogy abban egyet érthetünk, hogy nem vagyok egy "naplóíró" tipus... Legalábbis ami a rendszerességet illeti.
No mindegy. Hamár itt a tél, akkor az egyet jelent a téli sportok beköszöntésével. A korcsolyázást néhány akadály következtében lefújtuk (a korim és én 2 külön városban tartózkodtunk... bár mind a két helyen van jégy... de ez nem bizonyult elegendőnek...), szóval "maradt" a síelés mostanra. Na jó, az igazsághoz az is hozzá tartozik, h már tervezgetve és szervezve van egy ideje a dolog. És most hétvégén kerül sor a csodás kis Ausztriai hétvégére. No és a gondom? Hát igen, amikor utoljára síeltem akkor még általános iskolába jártam... Barátom meg a sípályák szelektálásakor a fekete pályák számát vette szemügyre (szóval remélem nem kell taglanom tovább, h kicsit otthonosabban mozog a terepen...).
És miben reménykedek? 1. hogy emlékszem még valamire a dicső multból (volt aki azt mondta nekem h nem lehet ezt elfelejteni, olyan mint a biciklizés...khömmm most higyjek neki?!) 2. ha nem is emlékszem azért hamar belejövök 3. ha pedig egyik sem jön be akkor kedves párom nem hagy ott a pályán fejjel belefúródva egy hókupacban...
Ja és azért kell még szurkolni, hogy sem a "magaslati" sífelvonóból (nem tudom, h mi a valódi neve) sem a csákányosból nem fogok nem megfelelő helyen kizúgni (még egyikhez sem volt szerencsém, csak a "tányértalábközé" tipushoz). Szóval a testi éppségemért (csak én vettem észre hogy amíóta szóba került, h akkor síellni megyünk azóta nagyon-nagyon sok baleset volt???).
No majd ha visszatértem akkor megírom, hogy minden testrészemnek a bírtokában vagyok-e még...
Addig meg mindenkinek legyen szép a napja.