Vonatozás

Vonatozás az élet megrontója...
Szerintem így is szólhatna az idézet. Nem, most nem a napi kapcsolatomra célzok ezekkel a szívemnek oly kedves járművekkel. Ma hazatérek fatornyos kis hazámba, a szülői fészekbe futó látogatás gyanánt. Békésen üldögéltem munkahelyemen, amikor is hírtelen ötlettől vezérelve bekukkantottam Elvirára, hogy megnézzem, mikor is fogok hazaérni. Nem lehet gond hiszen eddig óránként ment minimum kettő (igen, el voltam kényeztetve az egyetem alatt - megjegyzem busz járat is volt legalább ennyi). Meglepődve konstatáltam, hogy nem csekély 2 óra mulva indul a következő járat.

Szóval ma én oltom le a villanyt a munkahelyemen. Hogyan váljunk élmunkássá...

Mondjuk azt sem értem kristálytisztán, hogy miért indulnak mostanában a vonatok nem "egész" időpontokban, mint régen. Pl 15:15-kor, hanem teljesen fura - számomra fura - időpontokban pl 15:13-kor.

Szóval az általam este 6 körüli hazaérkezés eltolódott 9-re kb. Öröm, öröm, boldogság... de azért remélem, hogy legalább fűtés ÉS világítás is lesz a vonaton, mert egyik hiányát sem élveztem az utóbbi időben. Szeretek olvasni és nem megfagyni ugyanis utazás közben (a fűtés mentesség a leghidegebb napok egyikében volt, a többi alkalommal grilcsirke üzemmód volt, de ez után az eset után már jobban tudtam értékelni a döglesztő meleget is).

Tudom, túl nagyok az igényeim. De mit tehetnék? Ilyen vagyok...